Jittike blogol

Ma csináltam húskenyeret. Igazából még tegnap, csak megint ilyen zseniális időben jut eszembe írni. És mivel picikét álmos vagyok, ezért kb minden 2. ékezetes betű helyett az ékezet mentes párját írom, szóval kopik a backspace.

A tegnapi nap szörnyű volt… enyhén kifejezve magam…
14 órán keresztül ültem. Kezdve reggel a csodás 7-es buszon, majd ezt követte a mégjobb 4-6 villamos. Azután pedig 4×2 jobbnál jobb és egyre érdekesebb óra az egyetemen… A székek is eszméletlen kényelmesek, szóval valami nagyon elcseszetten lehet csak ülni rajtuk…
Ezen kínlódások közben többször megfordult a fejemben, hogy ellépek, hagyom a többi órát a fenébe, és hazajövök, de aztán mégsem.

Majd iskolai szenvedések után a kajáldában is ültem, majd újra a 4-6-on, majd a 2-es villamoson, azután pedig a színházban.

Ja, igen, színházban is voltam… A Nemzetiben most először voltam úgy, hogy néztem is valamit
A Vesztegzár a Grand Hotelben-t néztük, ami nem éppen volt tökéletesen hű a könyvhöz, de azért jó volt. Csomó poén volt benne, amiken lehetett mosolyogni, nevetni Az előadás előtt a szereposztást olvasgatva szemet szúrt Hollósi Frigyes neve, ismerős volt valahonnan, de akkor még nem esett le, csak az első jelenetben, hogy hol is volt ő látható sokáig. Na valaki? Gyermekkorom egyik kedvenc krimijében (vagy mi a megfelelő műfaji meghatározás), a Kisvárosban

Majdnem elfelejtettem… a műnek keretes szerkezetet adva, a színház után megint ültem villamoson, majd, legvégül a tegnapi nap folyamán, ismét a 7-es busz esett áldozatomul.

Mellesleg, a színházhoz visszatérve… lehet mondani, hogy sznob vagyok, meg ilyesmi, de aki végigdumálja az egész előadást, mert nem bírja csendben végignézni… vagy a végén a meghajlások alatt, még sötétben kimegy, arra nincs is szavam, hogy mit kéne vele csinálni… és csak azért, hogy “ne legyen nagy tömeg a ruhatárnál”… mintha amúgy 2 percnél többet kellene várakozni…
Erre ezt találtam:

…a pokol egészen különleges szintjén fogsz elégni, amit a gyerekmolesztálóknak és a színházban beszélgetőknek tartanak fenn.

Ez a videó valami eszméletlen jóra sikerült.

A sorozat (The Tudors) amúgy is nagy kedvencem, bár most még vár rám a 2. évad teljesen, mert egészben szeretem nézni. Ha heti bontásban nézném az 1-1 részt, akkor a falat kaparnám 7 napig, amíg meg nem nézhetném az új részt…

A zene alatta meg a lehető legjobb választás. Queen – I want it all. Teljesen illik a hangulathoz, és VIII. Henrik mentalitását is hűen tükrözi.

Jonathan Rhys Meyers amúgy is szívcsücsök. Olyan helyes…

Na elkezdem rendbekapni a blogot, mivel kicsit kusza ahogy most van… 12 kategória és 19 tag… szóval kevesebb kategória, több tag. Talán egy ilyen tag-cloud widgetet is odanyomok valahova oldalra.

Hogy meddig fog tartani, passz, még el kell mennem a rendelőbe is, ahova reggel is tettem egy túrát, majd írok róla később… Érdekes volt na… egy kész pszichológiai tanulmányt lehetne összedobni az ottani fazonokról…

Mára nem készítettem fényképet, mint tavaly, szóval így az xkcd-ről loptam, de rendes vagyok, szóval linkelem őket.

Most ez van. Jó hangosan. Szeretem, teljesen kikapcsol, ami rám fér. Na mindegy, ma csak a zene lesz

Ja, igen, hétvégén volt a fotós hétvége.
Jó volt, jól éreztem magam. Kicsit korán kellett kelni, kicsit nehezen fogtam meg a témát, de jó volt.

Eredmény: 311 darab kép. Feldolgozatlanul. RAW-ban. 4GB.

Szerintem még pár napig így is maradnak, mivel még azon a vasárnap délutánon, amikor is hazaértem, a Vista úgy gondolta, hogy ő most bizony meghal, így ellehetetlenítve a képeim Photoshoppal való feldolgozását. És ha már probléma, akkor a Vista dvd-m se került elő, így hát jött az ihlet, hogy tegyünk Windows 7 betat a gépre… Hát aztán nem. Úgy gondolta a Win7, hogy nem települ, de azért a master boot recordot elbaszta. Így a Linuxom sem bootolt be, mivel a grub nem jött be…
Hosszas szenvedések árán, mivel még nem csináltam ilyet, szóval gőzöm nem volt, hogy mit hogy, de sikerült a grub-ot helyrerakni. Megmenekültem a Linux teljes újrahúzásától. Ami nem lett volna probléma… csak újra beállítgatni mindent… hát nem a legjobb esti program, amit el tudok képzelni magamnak

Visszatérve a hétvégére, majd írok róla bővebben, amint lesz pár kép, amit tudok mellékelni. Talán sikerült pár felvállalható is… remélem

Itthon vagyok, pedig már egyetemen is voltam… pff… Órarend szerint 8-kor kezdődő gyakorlat volt a ma reggeli áldozat, amire kissé kelletlenül, de azért bementem. Tanár 8:15-kor beesik, hogy “hát ez most csak ilyen információs óra lesz”, aztán 8:45-kor már kint voltam az épületből és ballagtam vissza a villamos felé, mivel már csak 12-től lesz órám…
3 órát meg ha akarnék sem tudnék eltölteni egyedül az intézményben, szóval hazajöttem…

Nagyon nem szeretem az ilyet… legalább lehetett volna az, hogy mail a tömegnek, hogy jöjjünk 9-re vagy ilyesmi… mindegy.

Niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiincs kedvem bemenni az egyetemre!!!!!!!!!!

Ok, hiszti abbafejezve, de attól még nem lesz több kedvem menni… Ezek a fél évente ismétlődő első napok az idegeimre mennek… Mire megszoknám, addigra jön a nyári szünet… bár jönne már… mondjuk jövő héttől… szeptemberig

Update: a hó is elkezdett esni… It’s just getting better…

A post apropója, hogy ma voltam leadni az ominózus indexet (aka. leckekönyv), mivel nálunk még van. De hogy minek???

Máshol már egy ideje nincs, és mennyivel jobb is nekik… sokkal Igaz, vannak pro és kontra vélemények, de én amellett vagyok, hogy nincs rá szükség. Mellette szól ugyan, hogy ebben manifesztálódik több hónapnyi keserves munka eredménye… de akkor is.
ETR-ben is megjelennek a jegyek, minden digitalizált, nem kell a tanárokra vadászni, nem kell oda-vissza 40-40 percet csodás BKV-val menni, hogy 3 másodperc alatt bevésse a tanerő a megszerzett érdemjegyet, és lehessen is a vissza 40 percet kezdeni. Szóval ahogy látszik, nem kell nekem ez az index dolog.
Amikor fel kell venni, és le kell adni, akkor mindig a frász kerülget, amikor felérek az első emeletre és meglátom a 600 millió sorstársamat, amint aszalódnak a TO-k előtti folyosón. Aztán mindig elfog a megkönnyebbülés, ahogy közelebb érek és megpillantom az én TO-m ajtaját, ahol kb 3-4 ember szobrozik rendíthetetlenül. És újfent 3 percért használtam másfé óráig a tömegközlekedés csodáit…

Az, hogy az indexet leadtam, 2 dolgot jelent, mégpedig:

Most pedig el hétvégére Somogy megyébe, ahol is majd a Krisna-völgyben fotózgatok kicsit.
Vasárnap back