Jittike blogol

Ma jó nap volt, bár igazán a jól megfagyáson kívül nem csináltunk mást, mint kis koraesti tequilázást Meg begyűjtöttünk néhány tökjó cuccot is

Én kaptam egy Linksys routert (amit igazából mind a négyen kaptunk, hogy élvezhető legyen a netezés), egy Sennheiser HD 415 fülest és egy 16 GB Kingston CF kártyát a fényképezőmhöz. Nagyon örülök nekik
A füles eszméletlenül jól szól, annyira, hogy kezdem szükségét érezni, hogy lecseréljem az összes zenémet, és kivágjam a 320 kbps bitráta alattiakat, mert azok úgy szólnak, hogy rossz hallgatni
Zoli pedig meglepte magát 2 storage-el (vagy hogy ragozzák magyarosan) és szintén egy Sennheiser fülessel.
Szóval most mindenki nagyon örül

A helyzet a következő: fogalmunk sincs, hogy hova menjünk szilveszterezni…

Haza nincs kedvem jönni, kinőttem már az anyával való szilveszteri tv-nézésből (és a szar műsorok szidásából), Pesten természetesen minden jó hely tele lesz és még nagyobb társaság sincs, hogy velük menjünk… Házibuli, amin gondolkodtam, de elvetettem, aztán eszembe jutott újra, aztán mégsem, szóval inkább nem… Kecskemét kiesik, macerás, kocsival bemenni, akkor az alkoholizálós része a bulizásnak kiesik, és mint tudjuk… józannak lenni a részegek között nem a legjobb Otthon lenni ketten sem tűnik rossz ötletnek, bár Vivv azt mondta, hogy ő is Pesten lesz, szóval akkor hármasban… de ez ugye nemigazán bulizás. Szóval passz, még van addig pár nap, még vizsgázok is, szóval majd elválik.
Remélem, hogy azért szembejön valami jó ötlet

Amerikában már a 4. résszel jelentkezett idén PC Cast és Kristin Cast a House of Night sorozatból, és valami hatalmas népszerűségnek örvendenek. Nem tudom, hogy itthon mikor – vagy egyáltalán meg fognak-e – jelenni, de gondoltam, tudok angolul (mármint legutóbbi emélkeim szerint), és már csak annyit kellett tennem, hogy beszerzem az első 3 részt a sorozatból.

Az első részről röviden:
A világ, amit az írók megteremtettek, tökéletesen olyan, mint a miénk, kivéve, hogy itt a vámpírok mindig is léteztek. A főhősnő, Zoey Redbird ebben a részben beköltözik a House of Night nevű, vámpír-előképzőbe, ahol tanítják, képzik a kiválasztottakat arra, hogy teljes értékű, felnőtt vámpírok lehessenek… ha túlélik a változás folyamatát. Zoey már a beköltözés után nem sokkal rájön, hogy különleges, és Nyx megajándékozta az elemek feletti hatalommal. Közben új barátokra is szert tesz, és összetűzésbe keveredik a helyi elit klub vezetőjével. Szóval bonyodalom, bonyodalom hátán.
Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Idén elég furcsán alakult a karácsonyi készülődés, meg úgy az egész. Még dec. 20.-án ajándék után szaladgáltam, oké tudom, nem az utolsó pillanat, de mégsem szeretek már olyankor mászkálni. Annyira sokan vannak mindenhol, órákig kell sorban állni, még akkor is, ha nem vettem semmit, hogy kijussak valahonnan. Nem annyira szeretem a tömeget…
Aztán végül 22.-én felültem a még MÁV sztrájk sújtotta Népligetben egy buszra, viszonylag kultúrált mennyiségű tömeggel együtt, és laza másfél órás zötyögés után hazaértem. Már kb 1 hónapja nem voltam itthon…

Aztán 23.-án itthon megejtettük az ajándékozást… tudom, fura, de bizonyos körülmények miatt így siekrült. Adtunk egymásnak sok mindent, én főleg apróságokat kaptam (felsőt, nyakláncot, parfümöt, digitális fotómagazint, meg az egeret, amiről már írtam).

Már hosszú évek óta nincs igazán karácsonyi hangulatom. Már 8 éve nem állítunk fát az ünnepre. Pár évig Salzburgban, barátoknál töltöttük anyával az ünnepet de aztán az (főleg miattam) abbamaradt. Sajnos, mert jó volt ott lenni, szerencsére, mert az utolsó ott töltött évben már nem voltam szívesen látva többet. Már nagyobb családi vacsorákra sem vagyunk meghívva, hogy ennek mi lett az oka, nem tudom, csak hiányzik az, hogy úgy érezzem, Karácsony van és a családommal vagyok.

Nyilvánvalóan kocka vagyok. És lány. Tudom, nehezen fér össze, meg minden, de ez van. És mint kocka, napi viszonylag sok-sok órát töltök a gép előtt, csinálok rajta mindenféle dolgokat, bár mostanában kicsit kevesebb mindenfélét, mint régebben. Egyetem, batát… elveszik az időt a jó kis kockulástól
Hogy akkor mit is csinálok a gép előtt ennyit? Hát nézzük… általában játszogatok (mud), a képeimmel molyolok photoshoppal, vagy sorozatot nézek.
Na igen… a sorozatok… nagy szenvedély ez, n*21/42 perc kikapcsolódás, kilépés a napi gondok közül. Elég sok féle sorozatot szeretek, nem igazán a téma határozza meg azt, hogy mit nézek, bár az is fontos. De amit jobban számításba veszek akkor, amikor belenézek valamibe, hogy eldöntsem, kell-e ez nekem, az a karakterek milyensége. Szal hiába van egy kegyetlenül érdekes sztori, ha a főszereplőt egyszerűen minden részben 600x leütném, annyira irritál a jelenléte. És persze fordítva, ha jó a fő karakter, de a sztori halálra idegesít/nem köt le/stb., akkor sem fogom nézni.

De hát akkor mit is nézek? Lássuk… (eszembejutási sorrendben)
Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Tudom, még csak december 21. van, de bizonyos körülmények, mint hazautazás, meggátolták a közös karácsonyozást, ezért ma kerítettünk rá sort.
Igazából úgy volt, hogy délután 2-re főzök tejszínes-paprikás csirkét és pudingot, de aztán sikerült 2 előtt 10 perccel felébredni, szóval ez ugrott

A kaja végül kb 4 körülre kész lett, előtte még megajándékoztuk egymást, és ezt a kis szép egérkét kaptam. Nagyon örülök neki, annyira kényelmes, meg minden ) Olyan jó fogni
Mellesleg a kaja is egész jól sikerült, bár a pudingot még a hűtőben kell tartani egy kicsit, amíg egészen ehető lesz.

Stephenie Meyer regénye alapján készült film, sajnos itt nem sikerült az, amit szerettem volna, hogy még a mozizás előtt elolvassam a regényt, de majd pótolom. Általános véleményem, hogy a könyv mindig jobb, mint a film, hát meglátjuk. Ebben az esetben nem lesz igazán nehéz ezt teljesíteni, de szerintem a könyv ismerete nélkül is élvezhető film lett. Nem úgy, mint ahogy néhány másik adaptáció sikerül.

Volt néhány nagyon eltalált jelenet a filmben, pl a baseball-os rész, amikor a zene valami veszettül jó volt, és még passzolt is ahhoz, amit láttunk.
Meg úgy összességében olyan film volt, amit úgy élveztem, Vivvel csomószor volt olyan, hogy egymásra nevettünk, személyes nosztalgia

Nem a filmművészet legjobb műve, és még sokan sem voltunk a teremben (kb 5-en ), de a 2 óra, amit a moziban töltöttem, olyan 2 óra, amire nem úgy gondolok, hogy “csinálhattam volna ennyi idő alatt ezt-azt, mást is”. És szerintem a könyvet is be fogom ütemezni valamikorra, hiszen egyértelműen a vizsgaidőszak a legoptimálisabb idő a szabadidős tevékenységekre, mint olvasás, játék, bármi, ami nem tanulás

Na végre teljesen és véglegesen átköltözött ide a blog, remélhetőleg mindenki örömére. (Bár nem túl nagy az olvasottságom, sajnos.)

Hogy miért WordPress? Főleg a CMS miatt… úgy érzem, hogy jelenleg az egyik leghasználhatóbb. És mivel nincsen saját tárhelyem, domain-em sem, ezért ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Oké, vannak free tárhelyek, csak azokra felnyomni a WP-t úgy, hogy működjön is élvezhetően, hát nem mindig sikeres.

Szóval ez most egy új kezdet, vagy mi, és majd igyekszem többet írni, remélem, hogy valamennyire növekszik az olvasottság és a kommentek száma is.

GL HF, ahogy egy kedves barátom mondaná )

Egyetemista idő szerint hajnali fél 11 körül. Helyszín: Sch 1416-os szoba.
Alaphelyzet: Marianna pirítóst készít, Westerneer és én éppen gépet piszkálunk, és én csodálom a szép ikontémát, Máté fekszik.
A pirítóskészítő eszközből elkezd felszállni a füst, szaladok ablakot nyitni, szellőztetés.
Kb 5 perccel később a szituáció hasonló, leszámítva, hogy már az intenzív szellőztetés nem elég, a tűzjelző megszólal.
Végre megláthattuk, hogy hogy működnek az automata ablakok, ajtók, és szellőztető, meg mittudomén
Szóval eseménydús nap volt ma is