Jittike blogol

Az élet szar.

7/0 ennyi volt… köszönöm…

Az egész ott kezdődött, hogy megemlítették, hangyát láttak az ágyban… Na nekem már ennyi is elég ahhoz, hogy felálljon a szőr a hátamon, mivel kevésbé kedvelem a soklábú izéket.

Reggel jó korai ébredés és kevésbé magamhoz térés után a buszhoz sétálva minden egyes hajszálam amikor hozzám ért, a frász jött rám, hogy biztos ez is egy hangya lehet. A busz persze az orrom előtt ment el, miért is ne. Na akkor villamos.
Leültem a villamosra, bambulok ki a fejemből, nézem a tájat, erre a kezemen látom, hogy mászik egy ilyen hangya-képződmény. Pfff mondom, szép… de ha ez még nem lenne elég, akkor csak mondom, hogy a hátamon is mászkált 1… vagyis csak 1-et találtam meg.

Költői kérdés, tudom, de mégis miert nem tudnak a hangyák (és egyéb rovarok/bogarak) a lakáson kívül létezni? Nekik sem hiszem, hogy jó bent, nekem meg végképp nem jó, ha bent vannak. Így hagyhatnánk egymást nyugiban. Kár, hogy nem lehet velük ezügyben messzemenő, eredményes tárgyalásokat folytatni

• maximum 3 óra alvás
• 5 órai ébredés
• 9-es odaérkezés
• megtett kilométerek száma: sok
• elkészített képek száma: kb 200

• ebből használható: elenyésző mennyiség

Eredmény:

• vörösre égett felső végtagok
• permanens izomláz
• néhány jó kép

De azért jó volt, jól éreztem magam. Az egyetlen probléma a felkészületlen fizikai állapotom volt. Idejét sem tudom már, hogy mikor voltam nagyobb túrán/sétáláson. (a buszmegállóba történő eltipegés nem számít )

Ez a 100. post