Archive for december 2007
A hideg kiráz
Szellemi teljesítőképességem pedig ritkásan funkcionál… mivel úgy éjfél körül lett volna még használható.
Hogy mégis miert vagyok még itt, gép előtt, és miert borítom fel újra az alvási rendemet? És miert fogok úgy menni vizsgázni is, mint akit kimostak?
A válasz egyszerű… kegyetlen lusta voltam, és most fejezem be a beadandó dolgozatot, amire már lett volna időm, csak mindig mást csináltam helyette… a lustaság már csak ilyen…
És egy pók szaladgál a szemközti falon és ahányszor ránézek kiráz a hideg és olyan érzésem van, hogy ha mégegy mozzanatot tesz, rögtön rosszul leszek… és lehet, hogy tényleg.
Audioslave megint
A tegnapi zene (vagyis már tegnap előtti) még minidg megborzongat. Egyszerűen elmondhatatlan az az érzés, amit kivált belőlem. De nem vagyok benne biztos, hogy ezt pozitívnak mondanám. Mármint a zene határozottan nagyon jó… csak az érzések, amiket a felszínre hoz. Úgy vagyok képes hallgatni a számot, hogy megfeledkezem magamról, és beleveszek egy másik világba, valami olyanba, ami nem létezik, csak a gondolataimban és fáj eljönni, kiszakadni onnan, amikor vége a számnak.
Örökké tudnám hallgatni. Mondjuk az más kérdés, hogy lehet hogy lelki épségem kicsit megsínylené, de néha nem bánnám…
Éjfél utáni hangok
Audioslave – Shadow on the Sun
“Staring at the loss
Looking for the cause
And never really sure
Nothing but a hole
To live without a soul
And nothing to be learnedI can tell you why
People go insane
I can show you how
You could do the same
I can tell you why
The end will never come
I can tell you on
The shadow on the sun”
És végül egy kis zene mára
Godsmack- I Stand Alone
ZH és UV
Mostanában betűszavak vannak. Túl 6 ZH-n, amiből néhány kevésbé sikeres lett, jönnek a javító zh-k meg hasonló okosságok, csak hogy véletlen sem legyen időm tanulni a legkorábbi vizsgámra. Jah, és kész a vizsganaptáram, szóval csupa öröm és boldogság… és semmi pihenés.
A cica pedig ajándék névnapomra 
Félév
Félév lett, és eléggé érdekesen következett be ez az esemény. 3 nap alatt 6 darab ZH, és a fele vajmi kevés sikerrel ért véget. Azt hiszem, elég, ha annyit mondok, hogy jövő héten még elég sokat kell mennem… javítani is.
És vasárnap este voltam a városban fényképezni egy kis kikapcsolódás gyanánt, és sok szép kép született.
Ez is egy közülük. A többi pedig oldalt a gallery vagy a képeim linkre kattintva megjelenik.
Az egyszerűség örömei
Mi lenne, ha csak egyszer valami simán menne? Miért van az, hogy ha már úgy tűnik, hogy rendeződnek a dolgok, abban a pillanatban történik valami, ami felborít újra mindent?
Miért nem lehet csak egy kis nyugalom?
Jó, tudom, ez így vizsgaidőszak meg mittudoménmi előtt lehet, hogy tényleg nagy kérés… de azért mégis… csak egy kicsit… léccike
Remek hétfő
Utálom a hétfőt. Nem csak azért, mert a hét első napja, hanem mert már 3 hete minden hétfőn van szerencsém még első óra előtt jól elázni. És ez teljesen független attól, hogy van-e nálam esernyő, vagy nincs.
Amúgy ez a hétfő még különösen rossz is volt. Még enyhén betegen sikerült eljutni az egyetemre. Közgázon pedig kiesett a szemüvegem lencséje, szóval elég szelektív a látásom azóta… ééééés ha ez még nem lenne elég, akkor este pedig a ruhatáros nő volt kedves leejteni az ernyőmet úgy, hogy pont sikerült eltörnie. Grat neki…
Bécs
Tegnap Bécsbe mentünk. A reggel 4 órai ébredés kicsit megviselt, de utána végig aludtam az úton.
Amikor odaértünk, bementünk a városba sétálgatni, aztán vásárolni, aztán voltunk kávézóban, ahol vágni lehetett a cigifüstöt. Aztán jól beteg is lettem, de már lassan kezdem kipihenni.
Összességében jól éreztem magam, és Bécs is tetszett nagyon. Tiszta, rendezett, szép. Budapest is lehetne ilyen… de talán majd egyszer.
