Végetért a 2. évad, a feliratok ide kattintva elérhetőek.
A sorozat most nyári szünetre vonul, a 3. évadban találkozunk.
Végetért a 2. évad, a feliratok ide kattintva elérhetőek.
A sorozat most nyári szünetre vonul, a 3. évadban találkozunk.
Srácok az eheti rész felirata némi egészségügyi hátráltatás miatt hétfő körül várható.—
FeGa – Jittike (@gleesub) April 22, 2011
Meg ugye ünnep is van, meg hosszúhétvége is, rokonok is, szóval türelem feliratot terem majd valamikor
A tavalyi Megadeth koncertről sikerült teljesen lemaradnom, konkrétan előtte való nap láttam meg a plakátot, de akkor már esélytelen volt a jegyszerzés. El is határoztam, hogy a következőre mindenképp elmegyek. Így történt, hogy ott voltam a The European Carnage Tour hazai állomásán, ahol Big 4 fele, a Megadeth és a Slayer közös koncertet adott.
A dolog ott kezdődött, hogy nekem általában valami megmagyarázhatatlan kényszerem van arra, hogy amikor kijön az új ubuntu/kubuntu béta, akkor rögtön ki akarjam próbálni. Ez a “béta-perverzióm” még valamikor akkor kezdődött, amikor gimi 9. osztály körül a debian stable-t lecseréltem testingre, mert hogy az zseniálisan mennyire jobb. Volt vele szopás szenvedés vele rendesen, de ugyanakkor hatalmas élmény is volt, amikor végre működésre is bírtam mindent. (Azt azért tegyük hozzá, hogy közel sem vagyok akkora spíler a dologban, mint szeretném, szóval nem forgatok saját kernelt, meg ilyenek, csak erős felhasználószinten nyomom a témát.)
Szóval így jutottunk el addig, hogy a már eddig is halálra foltozott, épphogycsak működő kubuntu 10.10 (amit vagy 3 napig próbáltam szűz install után életre hívni, egy 8.04-es verzió halálra frissítése után) eldöntöttem, hogy márpedig ezt MÉGegyszer updatelni kell a 11.04 béta1-re. Mert hogy mennyire jobb már az új. Hát ez persze, hogy éjjel 11-kor jutott eszembe, hétköznap, beadandó határidő előtti éjjelen. Jellemző. És persze, hogy vmi gebasz van a kubuntu nvidia driver kezelésével. Tehát elmondhatjuk, hogy kudarc volt a misszió. Másfél nap szórakozás és ide-oda install után jutottam el arra, hogy faszkivan jelentősen elegem van a kubuntuból és visszatérek a gyökerekhez.
Nemrég jött ki a Debian 6-os, Squeeze kódnevű verziója. Felcsillant a szemem, mivel még valamikor 2004 nyarán egy két hetes “próbáljunk ki minden disztrót” ámokfutásom eredményeként örök szerelemre lobbantam a Debian 3-as verziójával. Egy kis szórakozást követően a windóz nevű, csak játékra és photoshop-ra használt rémálmommal, amivel rendes usb flash disket nem lehet csinálni egyszerűen, feltelepült a csoda.
Persze semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Habár a K/ubuntu is debian alapú disztó, az inkább out-of-box jelleggel megy. Telepíted, és minden a segged alá van tolva. Kb már-már windows-i magaslatokat elérve. Ehhez képest a debian nem ilyen simán megy. Csütörtöktől mostanáig tartó időben még a tökéletesítés van folyamatban, de őszintén szólva úgy érzem, hogy még kell egy hónap, amíg újra összeszokunk, de utána tökéletes lesz. Semmi kapkodás, hogy 6 hónaponta új kiadással jön a rendszer, kezdhetem előlről a konfigolást. Ez atombiztos, és mivel a Debian-csapat filozófiája, hogy “It will be released, when it’s done”, így nem is kell ilyenekkel foglalkoznom.
Egy szó, mint száz. Visszatértem az első igazi fellángolásomhoz, remélem, hogy szerelmünk még hosszú ideig ilyen marad, mint most. Sok kihívás, de mégtöbb öröm.
Írtam egy kis szösszenetet arról, hogy mi is a szomorú helyzet feliratozási berkekben. A felirat.blog.hu oldalon lehet olvasni.

Kép innen: http://johnnyslowhand.deviantart.com
Elmentem Ausztriába kipróbálni a síelést. Igyekszem egyben hazajönni.